Már fiatalon szerettem volna anya lenni, de az élet nem úgy alakult, hogy ez megvalósuljon. De nem olyan régen ez megadatott.

Terveztük akkor még csak a párommal (azóta már a férjem), hogy szeretnénk babát. Több tesztet is csináltam, hogy sikerult-e teherbe esnem. Aztán 2 évvel ezelőtt karácsony után pár nappal csináltam megint egy tesztet az este folyamán, ami halványan, de kimutatta, hogy terhes vagyok. El sem akartunk hinni. Örültünk is, de közben izgatottak is lettünk, hogy most ez tényleg igaz ? Aztán másnap reggel újabb tesztet csináltam, ami rögtön, nagyon erősen kimutatta, hogy igen, terhes vagyok. Még mindig nem tudtuk felfogni, hogy tényleg szülők leszünk, hogy megadatik nekünk, hogy babánk legyen.

Sok gondolat zajlott le bennem. Hogy mi fog történni a testemmel ? Hogy minden rendben lesz a terhesség során ? Hogy egészséges babánk lesz ? Hogy képes leszek kilenc hónapon keresztül egy életet óvni magamban ? Hogy milyen érzés lesz mikor először rúgni fog ? Hogy milyen érzés lesz először látni az ultrahangon ? Hogy jó anya leszek ? 

Csak úgy cikaztak a gondolataim...tudtam azt, hogy nem akarok olyan anya lenni, mint az én anyám volt velem. Szerettem volna, ha valóban szeretet kap, odafigyelést, meghallgatást, törődést, türelmet...